Ennek a véleménynek nem célja (és nem is…) a közúti biztonság mélyreható vizsgálata. Ez egy kitörés. Egy sofőr kitörése, akit több mint 10 év alatt csak egyszer kaptak el gyorshajtáson. Anélkül, hogy a – mindig biztonságos és megelőző – vezetési módom megváltozott volna, úgy érzem, a „bírságok rangsorában” az előrelépés küszöbén állok...
Egészen a mai napig nem féltem a radartól. Most megvan. Jelenleg mindenhol megjelennek a radarok, és kezd egyre jobban elmosódni a határ a közúti biztonság és a „fosztó autósok” ellenőrzése között. Abszurdan alacsony sebességkorlátozások vannak, és általában ezeken a helyeken helyeznek el radarokat. Van egy másik probléma a radarok figyelmeztetés nélküli elhelyezésével: szokatlan viselkedést váltanak ki a járművezetőkben.
Amikor a legkevésbé számítunk rá, a sofőrök hirtelen csökkentik a sebességet, mert van egy radar. Teljes fékek! Aki meg tudja állítani. Aki nem tud…
Szokatlan: Hogyan lehet csökkenteni a sebességet a helyeken… „mint egy uram”
További példák. Próbáljon lemenni az Águas Livres vízvezetéken 60 km/h-val, a Marquês-alagúton 50 km/h-val vagy az A38-ason (Costa da Caparica-Almada) 70 km/h-val… ez nem könnyű. Figyelmünk most megoszlott az út és a sebességmérő között. Nem az a kérdés, hogy kell-e radar az utakon, hanem az, hogy milyen módon helyezik el őket. Ha a legtöbb esetben a radarok megelőzik a baleseteket, akkor bizonyos esetekben (aminek már tanúja voltam) ezek is hozzájárulhatnak azok előidézéséhez.Hiányzik az az idő, amikor tudtam, hogy felelősségteljes vezetésem (néha a törvényi határ felett… igen, kinek!) elég garancia volt arra, hogy otthon ne kapjak bírságot. Többé nem. Nem az, mert vannak olyan radarok, amelyek stratégiailag olyan helyeken vannak elhelyezve, ahol a megállapított határérték felett könnyű „fényképezni”.
LÁSD MÉG: 20 év alatt sokat változott az autók biztonsága. Nagyon!
Sajnos hazánkban a közlekedésbiztonsági politika mindenekelőtt egy értelemben: az állam zsebében. Úgy tűnik, hogy a kritérium változó a hatékony közúti biztonság és az úgynevezett „bírságvadászat” között. Jó volt, hogy a nemzeti hatóságok feleannyi buzgalmat tanúsítottak az útkarbantartásban, mint a gyorshajtás elleni küzdelemben.
Többek között az Alcácer és Grândola közötti IC1-es úton való utazásnak mindannyiunkat zavarba kellett volna hoznia. Szégyen.