Az autós kirándulások gyerekkorunkban

Anonim

Ezt a cikket a „petizadának” írom – és a leginkább honvágyó felnőtteknek. Elmesélek egy történetet a nem túl távoli múltból, ahol a gyerekek nem kapcsolták be a biztonsági övet, az autók nem fékeztek maguktól, és ahol a klíma luxus volt. Igen, luxus.

„(…) a szórakozás az elöl haladó autó rendszámával való játék, vagy az öccs ugratása volt. Néha mindkettő…”

Az autók nem mindig voltak olyanok, mint ma. Tudd, hogy a szüleid, akik ma nem pihennek (és jól is!), amíg fel nem kapcsolod a biztonsági övet, egész gyermekkorodat anélkül töltötték, hogy használták volna. Vitázni a nagybátyáiddal a "középen" helyről. De van több…

Vezessen egy listát a 70-es, 80-as és 90-es évek elejéről származó autók jellemzőiről és úthasználati szokásairól, amelyek (szerencsére) nem ismétlődnek meg.

1. Húzza ki a levegőt

Ma az autó elindításához apádnak csak egy gombot kell megnyomnia, igaz? Így van. De amikor a te korodban volt, ez nem volt ilyen egyszerű. Volt egy indítókulcs, amit el kellett forgatni, és egy levegőgombot, amit meg kellett húzni, ami viszont aktivált egy kábelt, ami egy ún. karburátor . Némi mesteri tudás kellett ahhoz, hogy a motor beinduljon. Egy feladat, ami ma egyszerű, és amely akkoriban megpróbáltatás lehetett.

2. Vízbe fulladt autók

A nagyapját néhányszor le kellett szállnia, mert nem követte szigorúan a fent leírt indítási eljárást. A levegő/üzemanyag keveréket kezelő elektronika nélkül az autók a múltban, visszatérve a körbe, leöntötték a gyújtógyertyákat üzemanyaggal, megakadályozva a gyulladást. Eredmény? Várja meg, amíg az üzemanyag elpárolog, vagy égesse el a gyújtógyertyákat öngyújtóval (motorokon ez gyakoribb).

Ahogy akkoriban mondták… az autóknak volt „keze”.

3. Az ablakok hajtókarral nyíltak

Gomb? Melyik gomb? Az ablakokat hajtókar segítségével nyitották ki. Az ablakon lemenni könnyű volt, felmenni nem igazán...

4. A légkondicionálás „gazdag emberek” dolog volt

A légkondicionálás ritka technológia volt a legtöbb autóban, és már akkor is csak a magasabb kategóriákban volt elérhető. A melegebb napokon a hajtókaros ablakrendszer megérte a belső hűtést.

5. Nem volt biztonsági öv a hátsó üléseken

Az utak lehetőleg középen történtek, a farokkal az ülés végén, a kezekkel pedig az első üléseket markolva. Övek? Micsoda vicc. Amellett, hogy a biztonsági öv használata nem kötelező, sok autóban nem is létezett.

Akinek volt testvére, nagyon jól tudja, milyen nehéz volt megküzdeni ezért az áhított helyért…

6. A benzinszivattyúk… benzinszagúak voltak!

Abban az időben, amikor az országot még nem kövezték ki északról délre autópályák, ameddig a szem ellát, a kanyargós országutakon utaztak. Az émelygés állandó volt, és a tünetekre a legjobb orvosság az volt, ha megálltunk a benzinpumpánál. Valamilyen okból, amit a Google biztosan el tud Önnek magyarázni, a benzin szaga enyhítette a problémát. Megesik, hogy az ellátórendszerek korszerűsége miatt manapság a benzinszivattyúk már nem benzinszagúak.

7. Elektronikus segítség… mi?

Elektronikus segítség? Az egyetlen elérhető elektronikus segítség a rádió automatikus hangolására vonatkozott. Az olyan őrangyalokat, mint az ESP és az ABS, még nem az „elektronikus istenek” hozták létre. Sajnálatos módon…

8. A szórakozás megmozgatta a képzeletet

A több mint hat órányi utazás megtétele viszonylag gyakori volt. A fedélzeten lévő mobiltelefonok, táblagépek és multimédiás rendszerek nélkül a szórakozás az elöl haladó autó rendszámával vagy az öccs ugratásával járt. Néha mindkettő…

9. A GPS papírból készült

A rádióadásokat megszakító kedves hölgy hangja nem a hangszórókból jött, hanem anyánk szájából. A GPS egy kizárólagos technológia a katonai erők számára, és aki olyan utakon akart lemenni, amelyeket nem ismert, annak egy "térképnek" nevezett papírra kellett hagyatkoznia.

10. Az utazás kaland volt

Mindezen és még néhány ok miatt az utazás igazi kaland volt. A történetek a kilométerek ízében követték egymást egy olyan úton, amelyet soha nem szakított meg a függőséget okozó elektronikai eszközök zaja. Mi voltunk, a szüleink, az autó és az út.

Bárki, aki most nagyjából 30 és 50 év közötti – több, kevesebb… –, nagyon jól érti azt a fejlődést, amelyen az autó az elmúlt évtizedekben ment keresztül. Mi, a 70-es és 80-as évek nemzedékei, úgy nőttünk fel, hogy olyan dolgokkal kísérleteztünk az autókban, amilyeneket más generáció soha nem fog megtapasztalni. Talán ezért kötelességünk elmondani nekik, milyen volt. A közelgő nyári vakációkon kapcsolja ki az elektronikát, és mesélje el, milyen volt. Ők szívesen hallják, mi pedig elmondjuk…

Szerencsére ma minden másképp van. A legjobbnak.

Olvass tovább