Miért különbözik a gumiabroncsokból kilépő füst színe ebben a két helyzetben? Talán ez egy olyan kérdés, amely meg sem fordult a fejében. Be kell vallanunk, nekünk sem! De most, hogy a kérdés „a levegőben van”, válaszra van szükség.
A válasz pedig hihetetlenül egyszerű: kiégésben vagy sodródásban, a „fehér füst”, amit látunk, nem füst!
Ha nem dohányzik, akkor mi?
A kiégés példáját véve – ami abból áll, hogy egy járművet álló helyzetben tartanak, miközben a hajtott kerekeket „csúsznak” – a gumiabroncsok a felülettel keletkező súrlódás miatt gyorsan felmelegszenek.
Ha a kiégés elég hosszú, 200 °C-hoz közeli hőmérsékletet érhetünk el.
Elképzelhető, hogy ilyen hőmérsékleten az abroncs gyorsan romlik. A gumiabroncs felülete olvadni kezd, és az azt alkotó vegyszerek és olajok elpárolognak.
Levegővel érintkezve az elpárolgott molekulák gyorsan lehűlnek és kondenzálódnak. A lehűlési és kondenzációs folyamat során válnak láthatóvá, és fehér „füstté” (vagy inkább kékesfehérré) válnak. Tehát amit látunk, az valójában gőz.
A megfelelő vegyszerekkel egyes gumiabroncs-építők még színes gőzt is létrehozhatnak, amikor a gumiabroncsokat játékosabb célokra használják. És ez magyarázza a műrepülőgépek füstnyomát is, ahol kerozint vagy más könnyű olajat kevernek az üzemanyaghoz, ami szintén elpárolog, kilökődik, lehűl és lecsapódik.
A fekete füst, amelyet a gumiabroncsok tényleges elégetésekor látunk, a feldolgozás alacsony hőmérsékletéből származik. Létezik egy vegyileg gazdag égés, amely az általunk ismert fekete füstöt és narancssárga lángot termeli.
És itt van. A fehér füst valójában nem füst, hanem gőz!